Európában és a nyugati világban az illatos orvoslás gyökerei
hatezer évnél is régebbre nyúlnak vissza, egészen a fáraók Egyiptomáig. Ez
egyiptomiak hideg vízbe áztatással nyerték ki az illatos növények olaját, a
füstölőkészítés pedig feltehetően az illatanyagok felhasználásának legősibb
módja. Az egyiptomiak óriási figyelmet fordítottak a higiéniára. A legkorábbi
feljegyzett dezodorrecept Kr.e . 1500-ból maradt fent. Gyakorlottak voltak a
fürdés után, illatos olajokkal végzett masszázs terén, és híresek voltak
bőrápoló és kozmetikai szereikről is. Emellett a balzsamozás mesterei voltak,
amelyhez erőteljes fertőtlenítő hatású illóolajokat használtak, így évezredeken
át megőrizve a test szöveteit. Az egyiptomiak hatással voltak a Közel-Keletre
és a mediterrán medence egészére is. Így pl. a babilóniaiak illatszereket
kevertek a habarcsba templomok építésénél. Ezt a módszert az arabok is alkalmazták.
Salamon király Kr.e. 960-ban elkészült jeruzsálemi templomának a kő mellett a
szantálfa volt a legfőbb építőanyaga. Az is ismert, hogy a főníciai kereskedők
értékes kenőcsöket és illatos borokat exportáltak a mediterrán medence teljes
területére és az Arab-félszigetre, keleti útjaikról pedig értékes fahéjat,
tömjént, gyömbért és mirhát hoztak vissza. A három napkeleti bölcs arany
mellett tömjént és mirhát ajándékozott az újszülött Jézusnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése